A mágia (ógörög: μαγεία) ógörög eredetű szó, jelentése szerint ’varázslás’, ’szemfényvesztés’, ami az óperzsa mager alakból vezethető le. Természetfeletti erők segítségével az élőlényekre, tárgyakra, eseményekre gyakorolt befolyás művészete. Más megfogalmazás szerint a mágia olyan praktika, melynek során az elme titkos, természetfeletti módon hatást gyakorol a világra valamely kívánt hatás elérése érdekében. Eredete a legősibb időkig vezethető vissza.

„A mágia a legmagasztosabb, abszolút és isteni bölcsessége a természeti filozófiának”

A mágia és az okkultizmus szorosan összefügg. A mágia űzői szerint az okkult (latin = ’rejtett’) rejtélyes, titkos, „természetfeletti”, „tudományosan megmagyarázhatatlan” tanok az emberi lélek rejtett képességeit kutatják. A mindenki számára nem elérhető, kísérletileg sem igazolható gazdag tapasztalatok rendszerezését szükségszerűen titkos társaságoknak kellett felvállalniuk koronként. A mágia a katolikus egyház magyarázata szerint az okkult hatalmakkal való kapcsolatot akarja létrehozni. Az, aki a mágiát gyakorolja, úgy tesz, mintha hatalma lenne az okkult hatalmak felett, és mint ilyen, veszélyes magára a varázslóra is.

A mágikus gondolkodás az emberi gondolkodás legősibb típusa, már kétségtelenül kreatív gondolkodás. A későbbiek során a tudományos gondolkodás háttérbe szorította. A szellemi életben betöltött inspiratív szerepe azonban napjainkban is töretlenül fejlődik tovább.

 

A fehér mágia (wd) spirituális, gyógyító vagy általában pozitív célból művelt mágia. Az események befolyásolásának módszere valamely jó célból. A fekete mágia ellentéte. Az ezoterikában Jézust is fehér mágusnak tekintik.

Akik a fehér mágiát végzik, azok rendkívüli önmegtagadásról és belső tisztaságról tesznek tanúbizonyságot; nem törekszenek hatalomra, sem dicsőségre. Egyetlen céljuk van: a Földet akarják úgy átalakítani, hogy Isten eljöhessen az emberek közé.Az ember nagysága, valódi ereje abban rejlik, hogy a birtokában levő erőket sohasem fordítja saját hasznára.

Fekete mágia

A fekete mágia (wd) gonosz vagy önző szándékkal művelt mágia. A fekete mágus vagy varázsló a sötétség természetfölötti erőit idézi meg, s a szertartások során olyan erőket ébreszt fel, amelyek vagy önös célt szolgálnak vagy akár egy másik személynek is ártanak. 

A szerelem, dicsőség, pénz stb. megszerzésére vagy éppen az ellenségtől való megszabadulásra irányuló praktikák teljes mértékben fekete mágia.

 

Formái

Nemessége szerint:

Alacsonyabb rendű mágia

A mágia azon formája, amelynek célja hasznos vagy mindennapi hatások elérése. Ilyen eredmény lehet a nagy vagyon, egy új szerető, munkahely-változtatás vagy általában az életkörülmények javulása. 

Magasabb rendű mágia

A magasabb rendű mágia vagy ceremoniális mágia szimbólumokkal, rítusokkal, szertartásokkal dolgozik, természetfeletti és misztikus erők igénybevételére hagyatkozik. A rítusok során az érzékekre hat, különleges szertartásos öltözékeket használ fel, megidézi a szellemeket, isteneket, tömjént, füstölőt egyéb misztikus anyagokat, növényeket használ fel. Célja a transzcendentális élmény elérése.

Felsőbbrendű mágia

Célja az ember spirituális átalakulásának elősegítése. A mágia ezen ága a mágus tudatát a szent fény felé irányítja, amelyet gyakran különböző kozmológiák főistene személyesít meg. E mágia-ág célját a szent őrangyallal vagy az ember magasabb rendű énjével való kommunikációnak írják le. 

Hieronymus Bosch: A szemfényvesztő

Céljai szerint:

Természeti mágia

A természetre irányuló rítusok sorozata, mágikus varázsigék, idézések és ráolvasások felhasználásával. A természet szellemeit szólítja meg és lép velük kapcsolatba. Megpróbálja befolyásolni az időjárást, pl. szelet, esőt idéz.

Halotti mágia

Olyan mágikus rítusok és szertartások, amelyek célja az elhunyt ember túlvilági életének kellemessé tétele. 

Utánzó mágia

A fekete mágiához tartozik az utánzó mágia, melyben az elképzelés szerint kapcsolat van egy tárgy vagy személy és egy hozzá hasonló tárgy (például viaszfigura vagy baba) között. A kívánt eredményt játszák el vagy utánozzák a szertartás során. Legelterjedtebb formája a képmások mágiája, melyben egy létező személy képmását tűkkel szúrják át vagy égetik el, azzal a céllal, hogy az áldozatnak ártsanak. 

Rontó mágia

Azon az elképzelésen alapuló mágia, hogy a dolgok között, amelyek valaha kapcsolatban álltak egymással, továbbra is létezik egyfajta kötelék. Ebből következik, hogy egy embernek ártani is lehet, ha körmét, haját vagy személyes tárgyát rituális eljárásnak vetik alá. 

Védekező mágia

A varázsigék, megigézések és ráolvasások mágiája, melynek célja a fekete mágia hatásainak távol tartása. 

 

A mágia törvényei

• Megjegyzés: az alább felsoroltak a következő kutatóktól származnak: Sir James George Frazer, Isaac Bonewits és Marcus Cordey.

A mágia elméletei és törvényei népenként eltérnek, de megállapítható egy általános rend, melyben benne foglaltatik a nyugati és közel-keleti mágikus hagyomány legnagyobb része. A mágia törvényei három elvben foglalhatók össze: hasonlósági (szimpatikus), ellentétes (antipatikus) és egyetemes elvek.

A szimpátia elve

feltételezi, hogy a dolgok távolból, titkos szimpátia útján hatnak egymásra, a hasonlóság révén az impulzus átvihető az egyikről a másikra

Törvényei:

• a tudás törvénye;
• a hasonlóság törvénye (homeopatikus mágia);
• a kapcsolat törvénye (átviteli mágia);

A tudás törvénye

E törvény azt jelenti, hogy egy bizonyos dolog vagy létező ismerete hatalmat biztosít fölötte (amint az atom belső szerkezetének ismerete lehetővé teszi a fizikusok számára, hogy energiát nyerjenek belőle). Ennek értelmében a tudás hatalmat jelent.

A hasonlóság törvénye

Ennek értelmében a varázsló egy cselekményt utánoz, amelynek segítségével bizonyos hatást kíván létrehozni;

a mágia nevezhető homeopatikus vagy mímelő mágiának a "a hasonló hasonlót szül" alapon

Minden olyan mágikus aktus, mely a makrokozmosz mikrokozmoszban való kicsinyített leképezését jelenti, a homeopatikus mágia körébe tartozik (az asztrológia és a voodoo baba a legismertebb formái).

Például, ha az ellenségét úgy akarja megsemmisíteni valaki, hogy képmását sérti meg vagy pusztítja el, ugyanis ha a képmás sérül, akkor az ábrázolt személy is sérül vagy meghal. Így például ha egy odzsibvé indián rosszat akar valakinek, fából elkészíti a képmását, és tűt szúr a szobor fejébe vagy a szívébe, azzal a szándékkal, hogy a tű szúrása fájdalmat okoz az illető személynek. Ha azonban a szándéka az, hogy az illető személyt megölje, akkor mágikus szavak kíséretében eltemeti a fabábut. A perui indiánok is így járnak el: zsírból és földből formálják a csontokat. Malájföldön azt is fontosnak tartják, hogy a bábunak tartalmaznia kell a célszemély testéből származó anyagot, mint például a haj, köröm.

A homeopatikus mágiát nem mindig rossz cél érdekében alkalmazták: alkalmazták például a szülések megkönnyítésére is. A szumátrai batakoknál, ha egy nő meddő volt, akkor egy gyerek képmását faragta ki fából és ölben tartotta, felöltöztette stb. Vagy az is gyakori, hogy egy meddő házaspár hív egy sokgyerekes apát, aki egy gyerek fabábuját tartja a meddő apa fölé és varázsmondókát mormol.

De alkalmazzák még gyógyításra is: a sárgaságot gyógyították úgy, hogy sárga dolgokba űzték a bajt. A homeopatikus mágia, illetve a homeopatikus jellegű gyógyítás ősi formái azonban nem keverendőek össze a modern homeopatikus gyógyítással.

Ezt a fajta mágiát leginkább a táplálék biztosításában szokták alkalmazni.Új-Guineában az a szokás, hogy a kókuszpálmán található rovart beteszik a lándzsájukban található üregbe, ahol a dárdahegy illeszkedik, hogy a dárdahegy is olyan szilárdan beékelődik a nyélbe, mint a rovar a fába.

A kapcsolat törvénye

A kapcsolat törvénye azon elgondolás megtestesítője, miszerint bármely két objektum, mely valaha kapcsolatba került, kapcsolatban is marad, függetlenül attól, hogy elválasztódnak vagy sem.Némely mágikus hagyomány szerint a kapcsolat gyengülhet tér és idő függvényében, bár teljesen soha nem szűnik meg. A kapcsolat törvénye alapján egy hajszál, egy körömdarab vagy egy vércsepp (avagy bármi más, ami kapcsolatban volt egykor az egyénnel) felhasználható a varázslat kivitelezésében. A varázslás sikere nagyban függ a kapcsolat erősségétől.

Átviteli mágia, például az olyan szokások, hogy a újszülött köldökzsinórját elteszik, mert ennek megsemmisülése az újszülött csecsemő sorsát negatívan befolyásolná (Kína).

Európában a fogak elhajítását övezte tilalom: ugyanis ha ezeket valamilyen állat eszi meg, akkor a gyereknek az állathoz hasonló foga fog nőni.

Plinius azt írta: ha megsebesítettél egy embert, és ezt fájlalod, akkor arra a kezedre kell köpnöd, amely a sebet okozta, és akkor a szenvedő fájdalmai enyhülnek. Melanéziában, ha egy férfi barátai birtokába jutnak annak a nyílnak, ami a férfit megsebezte, akkor gyulladásgátló falevelekbe göngyölik a nyilat, annak érdekében, hogy a sebesült gyulladása enyhüljön.

Európa egyes tájain, úgy tartják, ha valakinek a lábnyomába szöget ütnek, akkor az illető lesántul. De ugyanezt a módszert vadászatnál is felhasználták: a jobb hatás elérése érdekében fontos volt, hogy a szög koporsóból legyen kihúzva.

Az ellentét elve

Törvényei:

• A szembenállás törvénye;
• A visszafordítás törvénye;
• Az entrópia törvénye;

A szembenállás törvénye

Azon az elven alapszik, hogy mindennek létezik egy ellentéte. Ezen ellentétes erőnek az ismerete lehetőséget ad a másik fél semlegesítésére vagy megszüntetésére. Ez a lehetőség azonban nem biztosíték, hisz az ellentétek nem feltétlenül pusztítják el egymást, néha vonzzák egymást (pl. mágnesesség). Az említett bizonytalanságból következik, hogy a szembenállás törvényével nehéz dolgozni, hisz az eredmény is bizonytalan (az elemek talán semlegesítik, talán erősítik egymást).

Szembenállásra példák: a vámpírok irtóznak a szentelt víztől, a kereszttől, vagy csak a szívükbe ütött karóval lehet őket megölni; a vérfarkasokat csak az ezüst sebzi; stb.

A visszafordítás törvénye

Minden, ami megtehető, vissza is fordítható. Erre az állításra épül a visszafordítás törvénye. Ami létrejött lerombolható, s ami leromboltatott újra létrehozható. A mágia ezen törvényét kiegészíti az entrópia-elv (mely a fizika tudományának is alaptörvénye - a termodinamika második törvénye). Annak értelmében nehezebb rendet vinni egy rendszerbe, mint megszüntetni azt, tehát építeni, létrehozni több energiát igényel, mint megsemmisíteni. Egy varázslat létrehozásához nem pusztán az energiára van szükség (ima vagy rítus), de ezt az energiát akarat által a megfelelő irányba kell terelni. Ezzel szemben a varázslat megszüntetéséhez mindössze fel kell tölteni az egyént vagy tárgyat a megfelelő mennyiségű ellentétes energiával (a szembenállás törvénye alapján), s annak hatása semlegesítődik. Ebben az esetben csak az energiára van szükség, az irány már előre adott, így az akarat ereje nem irányító (kiegészítő) hanem közvetlen energia.

Az entrópia törvénye

Az entrópia-elv nem pusztán az előző törvénnyel összefüggésben hat a mágiára, önmagában is fontos tényező. Ezen törvény értelmében minden zárt (külső hatásoktól mentes) termodinamikai rendszerben - ilyen az Univerzum is - az energia az egyenletes szétoszlás felé halad, ezzel fokozatosan megszüntetve a lokális rendszereket (melyek rendezettsége nagyobb az átlagnál). Ez addig folyik, míg egy külső erő hatást nem gyakorol rá. Ezáltal meghatározott rendet teremteni nehezebb, mint megszüntetni azt, mivel a létrehozása a természetes rend ellenében történik. Kimondja azt is, hogy alacsonyabb szintről magasabb szintre (rendetlenség → rend) energia csak munka avagy többletenergia befektetésével juthat. A mágiában ez a következőképpen valósul meg: ahhoz, hogy a mágus a befektetett energiát (alacsonyabb szint) sikeresen ültesse át a varázslatba (magasabb szint), szüksége van az akarat irányító erejére is, nem pusztán a rítuséra. Minél erősebb a varázslat, annál több nyers energiára és akaraterőre van szükség a végrehajtásához.

Egyetemes elvek

Ezen elvben foglalt törvények nem pusztán a varázslásra vagy annak részeire vonatkoznak, hanem a világ működésének egészére, okkult szempontból vizsgálva azt.

Törvényei:

• A végtelenség törvénye;
• A kiegyenlítődés törvénye;
• A következmény törvénye;

A végtelenség törvénye

Egy esemény lehetséges következményeinek száma végtelen. Azt, hogy a valóságban mely lehetőség valósul meg, a valószínűsége határozza meg (mely valószínűséget a külső események befolyásolhatnak). A mágia szerepe ezen valószínűség megváltoztatásának elérése (a kívánt cél irányába), a mágikus rítus energiája és az akaraterő befektetése által. Minél több áll ezekből rendelkezésre a varázslás aktusánál, annál valószínűbb a kívánt lehetőség megvalósulása (a varázslat "manifesztálódása"). Ezen törvény értelmében minden mindennel összefügg, s ezek együttese alakítja ki a végtelen lehetőségekből a valóságot.

A kiegyenlítődés törvénye

Az egyensúly törvényeként is ismeretes, összefüggésben áll a visszafordítás törvényével. Kijelenti, hogy minden erővel (entitással) szemben léteznie kell egy azonos - de ellentétes - energiájú erőnek (entitásnak) - vagy több, egymást az azonosságig kiegészítőnek. Ez az elv a mágiában a következőképp valósul meg: ahhoz, hogy a varázslat hatása valahol kifejtődjön, valahonnan az az energia el kell vonódjon (ha a varázslat esőt hoz valamely területre, másutt szárazság lehet). E törvény értelmében valami nem születhet semmiből.

A következmény törvénye

Ezt a törvényt gyakran egyszerűen csak karmaként emlegetik, a keleti filozófiák hatására. A kiegyenlítődés törvényével együtt alkotja az okság elvét, miszerint minden tettnek van valamilyen következménye. Áldás kivarázslása áldást hozhat a mágusra, amiként átok átkot szülhet. Ez az elv is a homeopátia elvéhez hasonló, miszerint hasonló hasonlót szül, ellenben ez a mágusra vetíti azt vissza. A kiegyenlítődés törvényének megfelelően azonban nincs teljesen rossz vagy jó tett, mindkettőnek lehet ellenkező irányú következménye. Így a mágusnak a tett lehetséges következményeit is mérlegelnie kell, mert esetleg rosszabbul járhat a tettel (és annak következményeivel), mintha nem cselekedne.