A karma, a sorsvonal minden egyes ember sajátja. Karmikusan predeterminált események láncolata az emberi élet és a sorsunk a főbb vonalaiban meghatározott és ezekben a fő pontokban ezért nem is módosítható.  Azonban az emberek döntő részénél a karma nem csak egy egysíkban zajló eseménysort jelent hanem azt is, hogyaz  életünk folyamán vannak párhuzamosan is elérhető, egymással parallel futó karmasíkok is. Ez azt jelenti, hogy az emberi élet döntő részénél a jelenlévő és ezért elérhető karmasíkok között van átjárhatóság és a megfelelő időben és térben, a megfelelő módon elvégzett sorsfordítással vagy pedig karmatisztítással elérhetjük a gyökeres változást egy ember életében. Ez a fajta pozitív értelemben való beavatkozás az emberi élet sorsvonalába a mágia egyik nagyon fontos területe volt mindig is és ezért a sorsfordításra kiválasztott és leküldött mágus mágusi munkájának egy kiemelkedő része volt mindig is a történelem folyamán.

Ha Ön elégedetlen a jelenlegi életével és szeretne rajta gyökeresen változtatni akkor lehetséges, hogy az Ön számára a Sorsfordítás vagy pedig enyhébb esetben a Karmatisztítás a megoldás.

Mindkettő nagyon intenzív és gyors mágiát jelent aminek azonnali hatását érezni fogja az életének dramatikusan és mélyrehatóan történő pozitív irányú megvátozásában.

A karmáról egy kis történeti áttekintést itt olvashat:

A karma (dévanágari:कर्म, páli: kamma, cselekedet, tett) ok-okozat, pontosabban az ok és okozat viszonya, kölcsönhatása, törvénye. Mint fogalom, szerepel az ősi hindu, taoista, buddhista tanításokban és szerepel a modern világszemléletek ismeretanyagában is.

A karma törvénye szerint minden cselekedetünk egy annak megfelelő következménnyel jár, illetve minden, ami történik a világban, az maga egy következmény, vagyis valamilyen oknak az okozata. A karma tágabb értelemben cselekedet, tett, mű. Minden tényezőre vonatkozik, ami a világban történik, és következménnyel jár. Vonatkozik az akciókra, reakciókra, általában a világ törvényei által irányított aktív természeti folyamatokra, eseményekre, az élettelen létezők hatásaira, az emberi és állati cselekvésre, de az embernél fejlettebb, magasabb szinten álló lények, istenek, szellemek megnyilatkozásaira is. Minden aktivitás, azaz ok okozatot szül, és minden ok előzőleg létrejött okozatból eredeztethető. Így jön létre az ok-okozati összefüggések végtelen hálózata.

A karma nem jutalom vagy büntetés, hanem a következményeket kiváltó szigorú törvény.Nem azonos a sorssal, az eleve elrendeléssel és az újraszületés tanával. Ezek mindegyike önmagában más jelentéssel bír.

 

A hinduizmusban

A védánta és a jóga filozófiája alapján három részre osztható 

• (prárabdha) a jelen életben megtapasztalandó karma
• (szánycsita) latens karma, amelynek még be kell érnie
• (ágámin vagy szancsíjamána) a jelen életben elvetett karma, melynek termését valamely későbbi élet fogja learatni

Az indiaiak azt mondják, hogy ha tudni akarod valaki múltbeli karmáját vagy tetteit, nézd meg a jelenlegi életét. Ha meg akarod ismerni valakinek a jövőjét, nézd meg a jelenlegi tetteit. Viszont semmit nem tudunk tenni azokkal a karmákkal, amelyeket a múltban hoztunk létre. Azok olyan nyilak, amelyeket már kilőttünk, néhányuk már földet ért, mások még nem. 

Bármit teszünk, mondunk vagy gondolunk, az karma. A szó azt is jelenti, hogy amit elvetünk, azt elkerülhetetlenül le is kell aratnunk. Minden cselekedet valamilyen visszahatást vált ki. Minden oknak van valamilyen következménye. Minden gondolat, szó, tett, sajátos következményekkel jár. 

A hinduizmusban Isten nem bünteti a gonoszokat és nem jutalmazza a jókat. A saját karmájuk az, ami jutalmat vagy büntetést hoz rájuk. A hatás és ellenhatás törvénye érleli e gyümölcsöket, senki más nem hibáztatható miattuk. Az ok-okozat törvénye magában foglalja a hatás-ellenhatás törvényét, a kiegyenlítődés törvényét és a megtorlás törvényét. Mindezek a törvények egy általános, mindent felölelő címszó alá tartoznak, ez a karma tana. 

Ha elnyomunk valakit, nekünk is elnyomástól kell szenvednünk egy másik életünkben, s le kell aratnunk azt a gyümölcsöt, melynek magvait a mostani életben vetjük el. Ha megsebesítjük valaki szemét, a mi szemünk is meg fog sérülni egy másik életünkben. Ha eltörjük valakinek a lábát, a mi lábunkat is el fogják egyszer törni. Ha rendszeresen enni adunk a hajléktalanoknak vagy a szegényeknek, egy következő életben rengeteg ennivalónk lesz. A hatások és ellenhatások mindig kiegyenlítik egymást, ugyanakkor egymás ellentétei. Nincs olyan hatalom a Földön, amely meggátolhatná, hogy a cselekedetek gyümölcsei beérjenek. Ez a karma törvénye. 

A törvény mindenhol kifejti működését, szüntelen pontossággal és alapossággal. A hatás és ellenhatás törvénye mind fizikai, mind szellemi síkon érvényesül.

Minden gonosztett vagy bűn elnyeri a büntetését, összhangban a megtorlás törvényével. Aki meglop egy embert, önmagát lopja meg. Aki mást megkárosít, önmagát károsítja meg. Aki becsap valaki mást, az elsősorban önmagát csapja be. 

A jelenlegi élet semmiség összevetve a lélek teljes élettartamával. Pillanatnyi csupán, puszta töredék. Egyedül az örökkévaló lélek életének tágabb perspektívájából tudjuk helyesen szemlélni a dolgokat. Az élet nem ér véget a fizikai halállal. Újra meg kell születnünk, hogy minden karmánk gyümölcsét learassuk. 

A gondolat karma. A gondolkodás az igazi karma. A gondolat formálja a jellemet. A gondolat testet ölt, s cselekedetté lesz. Ha engedjük, hogy elménk jó és emelkedett gondolatokon időzzön, nemes jellemeket fejlesztünk ki magunkban. Ha viszont rossz gondolatokat táplálunk, jellemünk alantas lesz. Ez a természet megváltozhatatlan törvénye. A sorsunkat mi teremtjük a gondolataink, majd a cselekedeteink által. Minden cselekedet mögött ott található a vágy és a gondolat. Az elmében megjelenik a vágy egy bizonyos tárgy után. Majd azon gondolkodunk, hogyan szerezhetnénk meg. Azután igyekszünk birtokolni. A vágy, a gondolat és a cselekvés mindig együtt jár.

A hindu bölcselet alapján a világegyetem ősanyagának rezgése az az erő, amely éltet és mozgat. A ősok (Brahman), a semmiből megjelenő teremtési lánc kezdete, szintén a karma által válik értelmezhetővé, hiszen a teremtés eredendő impulzusa (az isteni akarat megnyilvánulása), már a karma törvényét is létrehozza.

Az első impulzus az eredendő, és első ok a szanszkára.  A Brahmanból áradó léterő a szanszkára rezdülésével elindította a létezési folyamatot, létrehozva az isteni megnyilatkozást (Ísvara - azaz a megszemélyesített Isten), és a mindent magába foglaló ősanyagot (prakriti).

A karma keletkezése időhöz, térhez kötött, azaz meghatározható, elmesélhető, ellentétben a Dharma fogalmával, amelynek eredetéről nem tudni semmit, hiszen öröktől fogva létezik.

A karma sors is, amennyiben tudatában vagyunk annak, hogy minden tett következményeket von maga után, hiszen a tett ok, amely okozatot teremt, és akció, amely reakciót szül. A dharma törvénye a karma-folyamatok szövevényes láncolatát erkölcsi tartalommal ruházza fel, amennyiben az élőlényeknek sorsot tulajdonít, amelynek alakulása a világtörvény (dharma) betartásától, és cselekedeteink (karma) szükségszerű következményeitől függ.

A karma törvénye nem jelent eleve elrendeltetést, sem véletlenek sorozatát, hiszen az embernek saját szabadságából eredően mindig lehetősége van befolyásolnia a sorsát. Saját dharmájának megfelelő életével (lásd: a dharma ágazatai) összevetve felelősséggel is tartozik azért. Mivel a lélek (dzsíva) a hindu hitvilág elképzelése szerint más és más létformában születik újjá, miközben lényege megmarad, „sorsa”, világban való léte eredője előző cselekedeteinek, és mindenkor meglévő szabad akaratának. A dharmánknak ellenszegülve bűnt követünk el (a-dharma), a karma azonban akaratunktól függetlenül létezik, egyúttal fenntartja, sőt sok esetben meg is követeli szabad akaratunk megnyilvánulását sorsunk alakítása érdekében. Bűneink jóvátételét, belátásunkat, erkölcsi alapállásunkat nem tudnánk kiteljesíteni a szabad akarat lehetősége nélkül.

A cselekedetek függetlenek attól, hogy tudatosan vagy akaratlanul hajtották végre őket, hiszen az akaratlanul végrehajtott cselekedet is következménnyel jár. A Mahábhárata, vagy a Rámájana eposzokban visszatérő elem a véletlen bűn, amely akkor is elnyeri büntetését, ha az a cselekvő szándékától független. Ha nem így lenne, feltételezni kellene olyan felsőbbrendű hatalmat, amely felülbírálná az eredendő törvényt, megváltoztathatná annak következményeit, ítéletet alkotna, mérlegelne. Ilyen hatalom azonban a hindu hitvilágban nem létezik, az istenségek és azok megtestesülései ugyanúgy alá vannak vetve a dharma és a karma törvényének, mint bármely létező.

Működése szerint:A karma (szanszkrit megnevezés, páli nyelven kamma) buddhista felfogása a hindu értelmezéstől némileg eltér. Buddha tanításában a karma annyiban keletkezik és fejti ki hatását, amennyiben tetten érhető a szándék, amellyel elkövették. A buddhista felfogás tehát nem a sors kiszámíthatatlan, bár a szabad akarattal módosítható, szeszélyét vizsgálja a karmában, hanem a szándékot, a szándék etikai tartalmát. Buddhánál az akarat határozza meg a karma minőségét, így a szándék (csétaná), a késztetés (szankhára) döntő jelentőségű. A buddhista felfogásban a karma négyféle lehet:

Buddha tanítása a karmáról

A karma fogalma Indiából ered, az indiai vallásokból és a buddhizmusból. Azt fejezi ki, hogy csak tőlünk függ, mi történik velünk: előző gondolataink és cselekedeteink váltak jelenlegi állapotunkká – s most, e pillanatban is jövőnk magjait ültetjük el. Ilyen értelemben nem a tőlünk független sors, nem egy felettünk uralkodó istenség, és nem a véletlenek döntenek életünk eseményei felől, hanem minden esetben az ok-okozati összefüggések.

• Könnyű belátni: aki a sorsban, az eleve elrendelésben hisz, annak teljességgel értelmetlenné válik élete minden szándéka és erőfeszítése. Mi értelme lenne egy vizsgára tanulni, egy fontos eseményre készülni, ha úgyis az fog történni, amit valahol valamilyen hatalom már elrendelt. Minden valamire irányuló cselekedetünk értelmét veszti és a céltalanságba vész.

• Ha valaki úgy gondolja, lesz ahogy lesz, a szerencse kiszámíthatatlan véletleneken alapul, ugyanarra a következtetésre juthat: mi értelme lenne bármely erőfeszítésnek, ha úgyis a véletlen vagy a szerencse fogja eldönteni a dolgok kimenetelét.

• Sokan egy istenségtől, istentől várják a mindennapi megoldásokat. De tudhatja-e bármelyikünk bizonyosan, hogy cselekedete eléri-e célját, hogy az az istenség, isten úgy fog a dolgok felett dönteni, hogy a szándékunk beteljesül. Ha pedig nem tudhatjuk ezt, van-e még értelme gyakorolni, tanulni, fejlődni, mikor úgyis egy tőlünk független döntés tesz majd pontot a folyamat végére?

Mindezekben az elképzelésekben csupán csak hihetünk – ezért is nevezzük őket hitnek. A karma a hit fogalmától teljesen különböző jelentéssel bír: a bizonyosságon, a tapasztaláson alapul.

Buddha szerint egyetlen bizonyosság van az életünkben, az pedig a karma törvénye. Minden más, a sors, a véletlenek, az eleve elrendelések, az istenségek – csak bizonytalan hitelvek, amelyek nem adhatnak szilárd támpontot.

 

További információ  feltöltés alatt!